THE BLOG

19
már

Mátraderecske

Előző héten Mátraderecskén jártam, hogy az egyetemi portfóliómhoz képeket készítsek. A romasoron egy nagyon kedves család betekintést engedett egy fél napra az életükbe. Karácsony előtt már jártam itt, amikor ételcsomagokat hoztunk a rászorulóknak. Ahhoz a látogatáshoz képest, most egy teljesen más élményt éltem meg.

Beszélhetnék újra arról, hogy milyen szegénység van itt, mert az van, de most szeretném egy kicsit más szemszögből megmutatni az ottani életet, egy sokkal emberibb, szubjektívebb nézőpontból.  A családból az anyukát és két gyermekét ismertem meg, Jázmint és Milánt. A fotók készítése előtt viszonylag hosszan beszélgettünk.

Jázmin volt a fiatalabb, hihetetlenül életvidám, mosolygós kislány. Most 5 éves és középsős az óvodában. Imád hintázni, kirakósozni és játszani a szomszéd gyerekekkel. Nagy álma, hogy egyszer ő is tudjon balettozni.

Milán az idősebb, picivel visszahúzódóbb, mint a húga. Ő is óvodás, jövőre megy iskolába. Szabadidejében rengeteget focizik a soron a szomszéd gyerekekkel, nagy meccseket szoktak játszani.

Rendkívül pezsgő közösségi életet élnek itt a gyerekek, minden nap kimennek és együtt játszanak, szerintem ez egy szuper dolog. Sok szülő példát vehetne róluk és ahelyett, hogy a gyerek kezébe telefont nyomnának, inkább ösztönözhetnék őket arra, hogy társaikkal töltsék inkább az időt.

Az egyetlen dolog ami elszomorított, az az volt, hogy ezeknek a teljesen értelmes, kedves, aranyos fiúknak, lányoknak a kitörésre alig van lehetőségük. Szerintem rendkívül fontos lenne, hogy ők is egyenlő esélyekkel tudjanak indulni az életben, mint mi, városiak. Ezért a célért majd a jövőben én is szeretnék minél többet tenni.

07
már

Egy mosoly Bukarestből

A hétvégén Bukarestben jártam a családommal és 3 csodaszép napot töltöttünk el. Ez volt a második alkalom, amikor ott jártam és valósággal elrabolta a szívemet a város.

Éppen a húgommal fotózgattunk az utcán, amikor észrevettem, hogy ez a kislány néhány méterre tőlünk kíváncsi tekintettel figyel minket. Rámosolyogtam és rögtön viszonozta. Ez az ártatlan gyermeki boldogság annyira magával ragadott, hogy nem tudtam megállni és készítettem róla egy képet.

Ez a lányka a mosolyával teljesen bearanyozta a napomat, gondoltam megosztom veletek.

27
dec

Jazz. Spontán. Kreatívan.

December 18-án rendezte meg  első eseményét Budapesten a Freilich Open Arts  nevű szervezet. A szerveződés néhány hónapja indult el Bécsből, ahol óriási sikert aratott és emiatt is szerették volna ezt másik városba is átültetni, a következő kiválasztott Budapest lett. Az ötlettel Kiss Annalizát és engem keresett meg a bécsi alapító, Frank Schulleri. Minket elbűvölt vele, úgyhogy  bele is vágtunk a kalandba.

De mégis mi az, ami ennyire lenyűgözött bennünket? A válasz egyszerű, ezzel egy új teret tudunk nyitni itthon a művészeteknek . Alapvetően események szervezésével foglalkoznak, ahová fiatal művészeket hívnak meg előadónak. A művészet minden ágának teret adnak, tehát az eventek roppant sokszínűek és sokfélék. Ennek érzékeltetésére talán legjobb ha mondok néhány példát. Ha egy divattervező a meghívott, akkor ő tud egy workshopot tartani, ahol a közönséggel együtt tervezhetnek egy ruhát, vagy ha fotós, akkor ő tarthat egy kiállítást, ha operatőr, akkor le lehet vetíteni az egyik filmjét és utána közösen lehet beszélni róla vagy ha éppen egy banda a vendég, akkor egy koncertet tudnak adni, mint ahogy történt ez Budapesten is. Az egésznek a célja az, hogy egy olyan közösséget hozzanak létre ahol a művészet kedvelői és alkotói egyaránt közelebb kerülhetnek egymáshoz. Különösen kedves vonása az egésznek az, hogy ezeket lakásokban, hangulatos romkocsmákban, üres épületekben, garázsokban, kávézókban rendezik.

Tehát ez az egyedülálló szervezet mostantól már Budapesten is megtalálható. A decemberi nyitóeseményünk nagy sikerrel zárult. Egy fiatalokból álló jazz banda volt az első meghívott. A sokszínűségük által megteremtett atmoszféra magával ragadott minden résztvevőt. Ebben a bűvös hangulatban könnyen elengedte mindenki magát és az addig ismeretlen emberekkel hamar és könnyen beszélgetésbe tudtak elegyedni. A remek koncert után jammelés következett, ahol a hallgatók közül is többen beálltak és megcsillogtatták tudásukat.

Összességében egy olyan élményt adott az egész este, amit szerintem még sokáig nem fogok elfelejteni. Szeretném megköszönni még egyszer a bandának (Nuance) és azoknak, akik ott voltak, mert miattuk lett ilyen szuper az este!

Aki esetleg ezek után kedvet kapott ahhoz, hogy jobban megismerje a szervezetet, az itt tudja böngészni a facebookos oldalukat: https://www.facebook.com/FreilichBudapest/ .

24
dec

Mátraderecske – Ételosztás

Ebben az évben is elérkeztünk a karácsonyhoz. A nagy készülődések között talán el is feledkezünk arról, hogy vannak, akiknek sajnos még ebben az időszakban is nélkülöznie kell.

Szerencsére léteznek olyan szervezetek, amik még ebben a rohanós napokban is gondolnak rájuk. Így tett a HaKöSz (Hallgatók a Közösség Szolgálatában) is, aminek szeptember óta tagja vagyok én is. Körülbelül 3 hetes előkészület után december 23-án leutaztunk Heves megye egyik falujába, Mátraderecskére.

Két csoportra oszlottunk amikor megérkeztünk a helyszínre. Először egy cigánysorra látogattunk el, majd a falu különböző részein mentünk be a rászorulók otthonaiba. Szívszorító élmény volt számomra látni, hogy egyesek milyen körülmények között élnek.

A cigánysoron érkeztünk után rögtön odagyűltek az emberek és a sorszámok kiosztása után elkezdtük kiosztani a hozott ételeket. Egy családnak körülbelül 25 kg élelmiszert tudtunk adni, ami az ünnepekre remélhetőleg elég lesz. A gyerekeknek játékokat és könyveket is vittünk. Próbáltuk minél gyorsabban összeszedni az egy-egy családnak járó csomagokat, de természetesen ez időbe telt. Megdöbbentő volt látni, hogy várakozás közben milyen fegyelmezetten tudtak viselkedni. Szóval a kiosztás viszonylag gördülékenyen és jó hangulatban telt. Jó volt látni, hogy a nyomorúságuk ellenére is a legtöbbjük tudott mosolyogni.

Amikor a házakba egyenként mentünk be, akkor volt lehetőségünk picit beszélgetni is az ott élőkkel. Mindenki nagy szeretettel várt minket és nagyon hálásak voltak a hozott csomagoknak.

Este a helyi segítőnk megvendégelt minket. A nagyon finom vacsora után kellemes beszélgetésbe kezdtünk. Ahol még többet megtudtunk a falu életéről és helyzetéről.

8 óra körül indultunk vissza Budapestre. Amikor felértünk, akkor nagyon idegennek éreztem magamat a városban. Fura érzés volt egy teljesen másik világba visszatérni. Azt hiszem, hogy ez az utazás tényleg egy olyan élmény volt, amit nem igazán fogok már elfelejteni.

Ezek után szeretnék azért mindenkinek kellemes ünnepeket kívánni! Remélem mindenkinek boldogságban fog telni ez az időszak!

 

 

dsc_0162

A cigánysoron az egyik kislányka éppen fut haza a kapott játékával.

dsc_0159

Ilyen állapotban vagy még rosszabban is voltak a házak a soron.

dsc_0190

Az egyik még viszonylag jómódúnak számító család házában.

dsc_0164

A kisfiú a szüleivel áll éppen sorba az ételekért.

dsc_0172

A cigánysor vége.

14
dec

Integráció

A kultúrák együttélése szerintem mindig is egy izgalmas téma volt, de talán ez a kérdés mostanában még érdekesebbé vált.

Mindannyian picit máshogyan éljük meg azt, hogy teljesen más nemzetekből is érkeznek a hazánkba és próbálnak itt egy új életet kezdeni. Sok módon szokták ezt a szituációt kezelni az emberek, de úgy vettem észre, hogy van egyfajta gondolkodás, ami egyre nagyobb teret kezd hódítani. Szerintem rendkívül jellemző az európaiak többségére, hogy az ideérkezőket próbálják olyanná tenni, mint amilyenek ők. Van ahol ez a folyamat teljesen békésen megy végbe, de van ahol ez esztelen erőszakba tud torkollani.

Természetesen valamilyen szintű egységesülésre szükség van ahhoz, hogy valakik együtt tudjanak élni, de nem tartom jónak azt, ha ezt erőszakosan és túlzott formában próbálják megtenni. Ezzel a fotómmal erre a problémakörre szerettem volna felhívni a befogadók figyelmét.